Veretlenül, második helyen az NB 3 csapatbajnokságon

Kis csapatok országos találkozója az NB 3. A verseny, melyen a klub alapítása után először szerepeltünk 2011-ben. Volt már rá példa, hogy egy alkalommal négy sorral is felálltunk a harmadosztályban, és volt olyan tanuló időszak is, amikor kiderült, hogy a négyes döntőben már négy fő szükséges, úgy, hogy a SMAFC2-ből nem hozhattunk át embert. Ezekből tanulva, az idei versenyre 12 gombozó nevének felsorolásával történt a nevezés. Két év másodosztály után idén cél a döntőbe jutás és a felkerülés.

Csapatunk szombat reggel a két legeredményesebb játékossal, az egykor és a jelenleg is 300 pont feletti gombozóval, valamint egy örök-nyugodt és egy csupaszív játékossal állt fel. Az osztályozón elért eredmények alapján változtak legutóbb a ranglistapontok. Első pályán a Barna, másodikon az Imi, harmadikon a Füzke várta az ellenfeleket, Marci pedig vállalta a pillanatok megörökítését, sőt a versenyen még szövetségi tevékenységet is végzett.

Indításnak következett egy Dunakanyar-Vác III. A második soruk ellen a tavalyi másodosztályú csaták során semmi, de tényleg semmi nem jött össze, ami szokott, és ráadásul a négy közül egyik pályán sem. Ezúttal kicsit több szerencsét reméltem. Barna óvatos iksz az első pályán, Iminek korán kezdődött a meccs, Füzke szokatlan pozícióban, de megszokott határozottsággal győzelmével megmentette a pontot.

Vas-4 csapatában két klubalapító és egy jövő reménysége kapott szerepet. Barna-Tüsi 2:0, Imi-Illés Peti 0:0, Füzke-Görcz Gergő 2:1 Borzasztóan szoros párharc, apró pici gólok döntöttek csak, de ami a legfontosabb zsebben a három pont.

A harmadik meccsre aztán megtalálták a fiúk a góllövő pálcájukat. A Vas-3 nézhette meg közelről, hogyan indul be a soproni gólgyár. Barna-Lackner Ádám 6:0, Imi-Angler Lajos 2:2, Füzke-Csimpi 5:2 Igazán jól eső érzés, amikor a megnyugtató előnyt képesek kiharcolni a fiúk.

Régi cimborák elleni mérkőzés hangulatában sosem lehet rossz. Pláne, ha ők pont a Maroslele! A klub történetének első csapatbajnoki pontját éppen ellenük szereztük meg. A különbség nyolc év alatt ezek szerint nem változott, Barna nyert az első pályán, ahol a Tihivel játszott, Imi remizett egyet a Maczelka Laci bácsival, és Gábor után a Füzkét is megtréfálta a Fejes Feci, így a végén pontosztozkodás következett.

A verseny előtt még feljutási álmokat szövögető, bennem leginkább félelmet keltő Újbuda-1 volt a következő ellenfél. Nem titkoltan könnyebbséget jelentett Svolik Tamás távolléte. Az első pályán Barnának jutott egy Theodosz Sándor, aki vezetést szerzett, és masszívan védekezett. Barna az utolsó pillanatban találta meg a rést a védelemben, és az egyenlítő gólt a hálóban. Iminek egy végtelenül kiélezett 2:1 lett a jutalma a nyugodtságáért, és hidegfejű összpontosításáért! A harmadik pályán Füzke fogadta a klubvezetői gondolatokkal elfoglalt Emut, és nyert is ellene.

A pihenés éppen jókor jött a fiúknak. Csapatszintem megvan még a veretlenség, és a győzelmek gyűjtögetésével egyre szebb a tabella állása. Erősen reméltem, hogy a szusszanás újabb erőket, újabb szép szektorokat mozgósít a fiúkban!

Pihenés után szintén régi cimborákkal mérhették össze tudásukat a soproniak. A debreceni legények a tizenkét érintéses versenyeik között szakítottak kis időt a szektorlabdára is. Barna hozta a kötelezőt az első pályán Matkó Péter ellen, Imi ha nem is egyszerűen, de legalább kő kemény harcok árán végül hozta az 1:0-át a Pocsay Sanyi ellen, így a harmadik pálya totógyilkos eredménye szerencsére már nem okozott fejfájást. Büszkék lehetünk Füzkére, és játékára, hiszen kevesen győznek ellene manapság, ezen a napon a Kovács Nándinak ez sikerült!

Marci és Barna, amint idejük engedte ellátta eredményekkel az itthon maradottakat. Számolgattunk, reménykedtünk az eredmények láttán, és vártuk a két nagy esélyes elleni találkozókat. A Komárom csapatának játékosai az elmúlt években a másodosztály küzdelmeiben edződtek. Bedecs Attila első pályás játékos pedig éppen ellenünk kért cserét, helyére Fortuna Iván érkezett a Böcskei Barnabás ellen. Barna pedig nem az a fajta, aki meg szokott ijedni, gyorsan, hamar bevert hármat, nehogy baj legyen. Iminek ezen a meccsen nem jött ki a lépés, a tavaly még első pályás Füzke pedig végtelennek tűnő mérkőzésen, apró pici gólokkal, bitang nagy győzelmet aratott, és segítette hozzá csapatát a 4:2-es sikerhez! Kellemes meglepetés, továbbra is veretlen a csapat!

Ha egy üzlet beindul – szokták mondani, következett a másik feljutásra váró ellenfél a Józsefváros–2. Barnabás nem tudom mit evett aznap reggelire, de hogy ilyet fogok etetni minden soproni gombozó sráccal az egész biztos. Mihály Zoli ellen játszani nagyon nehéz. Ellene vezetést szerezni kifejezetten kínos feladat. Barnát ez különösen nem érdekelte, mert négyszer zörgette meg ellenfele hálóját!!!! Imi megfáradni látszott a nyolcadik meccsre. Füzke pedig egyre jobban belelendült a játékba, ezúttal 3:1-es sikert aratott. Csodálatos eredmény, hatalmas gratuláció! Még mindig veretlen a csapat, sőt, pillanatnyilag listavezető is.

Az utolsó előtti körben érkezett az utolsó ellenfelünk, a jócskán megfiatalított Maroslele-2. Maczelka Árpi vezette ifjúság három gyönyörű pontszerzést is összehozott ezen a szombaton, amihez mindenképpen gratulálunk! A góllövő pálcájukat ügyesen megtalálták ellenfeleink, Barna-Maczelka Árpi 3:2, Imi-Széll Gergő 3:2, Füzke-Balázs Máté 2:0. Egy-egy apró pici góllal sikerült behúzni a meccseket. Zárásként 3 pontot sikerült hozzáadni az eddigiekhez.

23 pont állt csapatunk neve mellett kilenc darab veretlenül megvívott találkozó után. A verseny rendezőit dicséri, hogy a messzire hazamenők az utolsó kanyarban pihenhetnek, akár útra is kelhetnek. Így nem látták a fiúk a zárófordulót, ahol az akkor 21 pontos Józsefváros–2 és a 19 pontos Komárom csapatai küzdöttek a minél jobb dobogós helyezésért. A meccs vége 4-2-es Józsefváros sikert hozott, így ők előztek, alapszakaszt nyertek.

Gratulálok a csapatnak a szenzációs szombathoz! 7-2-0-ás mérleggel, sokakat meglepő módon, mégis veretlenül a csapat a tabella második helyén végzett, ami azt jelenti, hogy az októberi négyes döntőben részt vehet, indul a harc a feljutásért. Az egyéni eredményekről is ellen szó: Böcskei Imre 9 pontot szorgoskodott össze, ez 50%. Füzy Csaba kilenc meccsen 14 pontot szerzett, azaz 7 szép győzelmet aratott, a statisztika 78%-ot mutat. Bár Tóth Béla bátyánk hét meccséből hetet nyert, az igaz hogy száz százalék, de Böcskei Barnabás kilenc meccsen szerezte a 16 pontját, ami ugye kettővel több! A szintén 16 pontos Csobay Gábor az utolsó körben belefutott egy nem várt vereségbe, a mi Pici Pandánk viszont két döntetlen alkalmával vesztett pontot, így ő veretlen maradt, az én szememben ő volt a torna legjobb játékosa.