Maroslelén Barnabás megint alkotott, felső ágon kilencedik lett

Maroslelén, egy Szeged melletti faluban, magyarán a világ kellős közepén nagyon szeretik a gombfocit. Maczelka Laci bácsi vezetésével pezsgő klubélet folyik a faluban. Szektorozik, sőt most már brazilozik is a falu apraja nagyja. A versenynaptárnap pedig elmaradhatatlan része a Maros Kupa. Ezen a versenyen az a szokás, hogy a 150 ranglistapont alattiak alkotnak egy mezőnyt, illetve osztálykülönbségtől függetlenül a minősített játékosok is egy mezőnyt alkotnak. A tavalyi évben például Szirtes András volt az, aki éppen egy megelőző versenyen gyűjtött annyi győzelmet, hogy ranglistapontjai éppen átlépték a bűvös határt, ő pedig annyira szeret gombozni, hogy még a nagy nevektől sem rettent vissza, és elutazott Budapestről gombozni egy jót.

Elutaztak idén Sopronból a Böcskei fiúk is a messzi messzi Maroslelére. Fura volt a felvezetés, miszerint idén – sok év után először – két napos verseny lesz a kupa. Aki nem utazott, sokat a részletekkel nem foglalkozott, utólag tudtam meg, hogy a második nap versenyén a gyermekkort idéző régi gombfocik küzdelme volt.

Barna és Imi pedig mindketten harmadosztályú minősített játékosok, egyelőre még a háromszáz pontos határ alatti tartományba tartoznak. A Maros Kupa hagyományai szerint pedig open jellegű versenyen az első és másodosztályú minősített társakkal is meg kell mérkőznie a nevezőnek.

A négy darab minősített csoportban hat-hat versenyző igyekezett kiharcolni a legjobb négybe kerülést, azaz a továbbjutást. Barnus nem is szórakozott sokat, Lukács Lacika és Bodó Attila ellen is győztesen szedte le pandáit a pályáról. A megszerzett két győzelem hat pontot jelentett számára, a két legyőzött előtt pedig megszerezte a negyedik továbbjutást jelentő pozíciót.

Iminek már valamivel nehezebb dolga volt. Egy fényes győzelmet sikerült kiharcolni Valics Lehet ellenében, majd pedig az izzasztós körben Bottyán Zoli, Kiss Pista és Papp-Takács Sándor ellen is döntetlen lett a meccs vége, azaz tovább három ponttal összesen hat éppen elég volt a továbbjutáshoz a negyedik helyen!

Szép volt fiúk! Bár nem voltak elvárások, ez az első csoportkörös helytállás, a negyedik helyes lécugrás már siker! A nyolcba kerülésért Barna megmérkőzött a Koczor Janival, Imi pedig a későbbi bajnok Lukács Vityával. Kijött a különbség, folyt a harc tovább a 9. helyért.

Barna megkapta ellenfélnek a Serák Gyurit. Az ujjal pöckölgető ellenfél pedig kíméletlenül bepöccintett egy lasztit a hálóba Ufó Jenő feje felett. Még szerencse, hogy ettől Barnus nem berezelt, hanem inkább gombozott egy kicsit intenzívebben. A megoldás idejében már a hetedik lasztit kellett kikaparni a Gyuri hálójából. Barna továbblépett. Imi nem teketóriázott, neki egy olyan név jutott ellenfélül, mint Szili Balázs. A hamburgi gombfocik pedig egyszerűen képtelenek volta hibázni, tették a szektort jobbról balra, gyorsan vissza, kétszer be a helyére. Értékes, szép győzelem született!

9-13. helyért folyó harcban az utolsó előtti mérkőzésen azért a biztonság kedvéért összefutott a két Böcskei. Nem is emlékszem utoljára mikor volt olyan gombfoci verseny, ahol apja-fia mérkőzésre ne került volna sor. Ezúttal is végigizgulhattunk két ilyen félidőt. Az ifjonti lendület pedig diadalmaskodott, Barna döntőbe jutott.

11-12. helyért vívott felső ági alsóházi bronzmérkőzésen Imi brutálisan nagy gólt akasztott a magát jóval előbbre váró ellenfelének. Imi összességében a legjobbak között a 12. helyen végzett. Nem rossz!

Barnabás pedig a legjobbak alsóházi döntőjébe jutott, ahol Gyenes Gáborral találkozott. A fordulatos mérkőzésen négy szép gól is született, ebből egyenlő arányban osztoztak a felek. Következhetett a helyezést eldöntő szétlövés, ahova viszont az ellenfél nem állt fel. Barnabás lett az alsóházi azaz kisdöntő bajnoka, összesítésben a Maros Kupa 9. helyezettje. Szép volt Barna!

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a versenyt létrehozó, a körülményeket megteremtő, mindenkivel baráti kapcsolatot ápoló, örök fiatal gombozóról Maczelka Lászlóról sem, aki idén is szívét lelkét kitette azért, hogy a verseny létrejöhessen, és hogy a résztvevők minden percben élvezhessék a versenyt, annak minden pillanatát.