Jurcsik Gábor emlékversenyen szerepeltünk

Ahogy az lenni szokott a MALSZ-os versenynaptár első pontja a Jurcsik verseny. A Józsefvárosi Sz.E. keretein belül megrendezésre kerülő kétnapos bajnokság idén azonban nem a megszokottak szerint zajlott. Ebben a kiírásban ugyanis csak a csapatbajnoki kiírás szerepelt, az bezzeg két naposra lett tervezve.

A tavalyi Budapest Bajnokság emlékére idén is selmeci diákok alkották csapatunkat, így aztán klubhovatartozást nem sértve Selmeci Szalamandrák néven adtuk be a nevezést. Csapatunkat alkotta ezen a hétvégén a négyes döntőben minket segítő Váradi László, aki bízzunk benne idén is hozzájárul szép szektoraival klubunk NB 2-es sikereihez. Váradi Marci is asztalhoz állt, aki elnyűhetetlen szorgalmával és végtelen kitartásával járult hozzá a hétvégéhez. Inczédi Gergő is felállította kezdésre gombjait, talán kicsivel többször, mint kellett volna. Csorba Gábor vasárnap csatlakozott hozzánk és adott új lendületet a gombozásunkhoz.

Elsőnek érkezett a Testvériség első csapata. Részünk volt három darab bemutató mérkőzésben, amit szerencsére elég közelről láthattunk. Megmutatták nekünk a fiúk, hogy hogyan is kell gombozni igazán. Kár, hogy nem csak nézők, hanem ellenfelek is voltunk.

Második nekifutásra érkezett a Vas2. Ebben a körben Gergő állt legközelebb ahhoz, hogy maradandót alkosson. A Serák Gyuri ellen 2:0-ás vezetésről sikerült elbaltázni a meccset, A Szirmay Bandi bá ellen pedig a távoli lövések tévesztettek célt. Összességében végül is megszereztük a csapat első kis-pontját, 1:17.

Ha egy üzlet beindul. Harmadik kanyarban érkezett a tavalyi NB 1 győztese a Józsefváros csapata. Túl sok kérdés nem volt a kilenc találkozó alatt. Váradi Laci szépen védekezve, Inczédi Gergő pedig utolsó pillanatban támadód beadva és belőve ért el döntetlent. Így aztán már kettő kis-ponttal álltunk a 9 meccs után, 2:16.

A következő NB 1-es bajnokaspiráns, a Vasi első csapata is szembenézett bátor gombozóinkkal. Váradi László és kisfia Marci is kettő-kettő góllal jelezte az ellen számára győzelmi szándékát. A Vasi friss igazolása, a Mészáros Gyuri pedig megfáradni látszott, ő ugyanis két kanyarban is gólképtelen maradt, Lacival és Gergővel döntetlenezett. Gergő a további két meccsén átélte azt, amit a gombozásban át lehet. Debreczy István ellen támadó szektor, pici lövés, nagy gól, dudaszó, vezetés! Aztán Pisti nem úgy gondolta, hogy ez így jó, így aztán a második félidőben magasabb sebességre kapcsolt, és nyert. Gergő a harmadik meccsén is megszerezte a vezetést egy bődületes inczédizéssel színesítette a találkozót, ellenfele viszont a második félidőben megtalálta a passzoló pálcáját, így a támadó szektorok összejöttek.

A negyedik forduló után pihenőre tértek a fiúk, és bizony a megfáradt gombok is. A nap tanulsága roppant egyszerű, láthattuk, hogy milyen szinten, hol tartanak az élvonal játékosai, és hogyha szeretnénk valamit ettől a játéktól, akkor bizony még jó sokat kell gyakorolni, hogy egyáltalán megközelítsük őket.

Vasárnap megerősítettük csapatunkat egy Csorba Gáborral, aki az elmúlt versenyek eredményei alapját 150 pont fölé gyűjtögette pontjainak számát. Vele kiegészülve lehetőségünk nyílt a cserére és a pihenésre.

Első ellenfelünk az Erzsébetváros csapata lett volna. A Menyhárt-Lőrincz-Katona trió viszont egyéb elfoglaltságok miatt nem tudott megjelenni a verseny helyszínén, így aztán kicsi csapatunk kora reggel, éh gyomorra, játék nélkül bezsebelte a három pontot.

Majd következett a bajnokság alsóházi rangadója, az Újbuda-Sopron. Hasonló képességű játékosok, hasonló elért sikerekkel a hétvégén most összemérhették tudásukat. Bár a gólt nem kell megmagyarázni, egyesek szerint szerencsés találattal Csorba Gábor megszerezte a vezetést a Theodos Sándor ellen. Az ellenfél csak jött, jött és támadott, a slusszpoén mégis Gábornak jött össze, nyert 2:0-ra. Váradi Laci szintén a kisteremben játszott, és a kellő pillanatban nyugodt tudott maradni, ő is nyert 1:0-ra. A harmadik pályán Szick Gyula bár erősen koncentrált, és masszívan védekezett, amikor Gergő lövő helyzetbe került, Gyula a kapusát megfordította, így viszont a sunyi lapos célhoz ért. Első meccs, teljes siker, összesen 6:0 ide. Nem elszállni, nem feszülni, nyugodtság, békesség, itt az előny, ne szúrjuk el! Második meccsén Vargha Ákos bá például masszívan játszott, és kő keményen kiharcolt egy ikszet. Szik Gyula ráadásul megszerezte a vezetést is a Gábor ellen. Mi lesz itt még? Például Gábor fogta magát és megfordította a mérkőzését, így aztán nyert, Theodosz Sándor pedig bár vertikálisan földbe döngölte ellenfelét, a kapura kevésbé volt veszélyes, sőt, az utolsó pillanatban egy ajándék tajt is adott a Gergőnek, amit ő nem hibázott el. 5:1, összesen 11:1, győztünk. De jött még a harmadik meccs. Vargha Ákos bá itt is bekeményített egy döntetlennel, ezúttal a Gábor ellen. Laci hozott két távoli bombát a Szick Gyula ellen, Gergő pedig egy négyszektoros akcióból, és ha már ott volt, akkor egy hosszú alsóba sunyi módon elhelyezett találattal hozta a meccsét a Benke Ádám ellen. Összesen 16:2, szép volt fiúk!

Utolsó körben, amolyan levezetésképpen érkezett a Tesi2. A két csapat között a mérkőzések előtt négy pont különbség volt, így igazából helyezésről már nem döntött ez a kilenc találkozó. Bár nem nyertünk, a fiúkat mégis dicséret illeti, Marci kettő bitang nagy gólt eresztett meg, Laci pedig egyszer talált a hálóba.

A téli pihenőt követő első versenyen ledolgoztuk a bejlit, sikeresen visszarázódtunk a gombozók világába. Bár túl sok nevező nem volt, így a két liga indítása nem volt indokolt, viszont így lehetőségünk nyílt megtekinteni a profik játékát, és még gyakorolhattuk a kezdőrúgást is ellenük. Nyolc csapat közül összességében a hatodikak lettünk, ami önmagában is szép. De ha hozzávesszük azt, hogy a hasonló képességű csapatok között mi végeztünk a legjobban, úgy gondolom kihirdetem magunkat alsóházi bajnoknak!