A másodosztályú csapatbajnokságon ügyeskedtünk

Az NB II-es csébén négy asztalon folynak a küzdelmek két csapat között. A soproni klub pedig nem bízta a szélre a sikert, hét gombozóval nevezett a másodosztály küzdelmeire. A mezőnyt végignézve merész dolog lett volna komoly célokról álmodozni, de a legoptimistább elképzelés szerint a bennmaradást jelentő nyolcadik hely elérhetőnek tűnt.

Indítottunk egy Testvériség II-vel. Két éve velük játszottuk az NB 3 négyes döntőjét, szoros meccsekre számítottunk. Első meccs: Füzke nyert, Imi nyert, Barna iksz, Boti bár vezetett, Szapi nyert ellene, első meccs után 5:3 ide, egy Tesi2 ellen! Úgy tűnt, beindul a buli. Aztán Terjék Zsolti beállt, és helyrehozta a Tesis hibákat, Berend is fordított, bár kikaptunk, azt már senki nem veszi el tőlünk, hogy vezettünk!

Kétség nem férhet hozzá, hogy az NB1-be igyekszik a Vác I. A nyolc meccs alatt azért három pontot elraboltunk, Füzke nyert egyet, Gergő ikszelt egyet, és bár nagy arányú volt a különbség, mégis meg kell jegyezni, hogy különösen élveztük ezeket a találkozókat akár a szenzációs megoldásokat, akár az ellenfél zseniális hozzáállását élveztük.

Az első osztályból tavaly kipotyogó Erzsébetváros ellen vívtuk a harmadik meccsünket. Vagyis jól megnéztük, hogy ezt a gombfoci játékot hogyan is kell majd csinálni, ha magasabb szintre vágyunk. Ebben a párharcban pontot ugyan nem sikerült szereznünk, két szép gól azonban esett, egyet Imi nyomott be, egy gólt pedig a Tóth László kapujába akasztott a harmadik szektor után a mindössze kilenc éves Horváth Botond.

Beszélgettem kicsit a Hartmann Laci bácsival, aki a Vác kettő ellen tanácsolta az erőgyűjtést, előtte pihentetést tanácsolt, mert hát a Komló II valljuk meg elég erős, és kár izgulnunk. Bár egyes pályásunk kikapott, Barna nyert, Imi nyert, Gergő nyert, hoppácska, első meccs 6:2 ide, ha nem vigyázunk még pontot szerzünk! A második meccsen aztán fokozódtak az izgalmak, volt, hogy nagy döntetlenre álltunk, de Barna és Imi megrázták magukat, és nyertek, győzelmükkel pedig a SMAFC legyőzte a Komló II csapatát. Laci bácsinak annyiban igaza volt, hogy Takács Zoltánnal tényleg erősebb volt az ellenfelünk, de ő késve érkezett, mi meg nyertünk.

A Mundial II sem sokat izgult, sokkal inkább határozottan és pontosan gombozott. Füzke szépen nyert, Barna és Boti kő kemény döntetleneket hozott, dicséret a négy szép pontért, meg elismerés az ellenfélnek a győzelemért.

Az egyik, ha nem a legizgalmasabb párbajt a Vác II brigádjával vívtuk. Az első négy meccs után még vezettünk, mert Füzke és Barna is hozták a kötelezőt, Imi még nyomott egy ikszet, így elég jó volt a történet. A második négy meccs is elég kedvezően indult, vezettünk ebben a részben is, aztán az utolsó két percben két kellemetlenül érező találattal egyenlített az ellenfél, szereztünk egy pontot, vagyis már négynél tartottunk.

Szombat este négy pont büszke tulajdonosaként vonult pihenőre csapatunk. Másnap reggel köszönés helyett a legjobban várt ellenféllel, a „Modern SE” említéssel üdvözöltük egymást. Tavaly is nagyon várt küzdelem volt, akkor sajnos elmaradtak az eredmények a várakozásoktól, idén viszont egymást motiválva, hajtva indultunk a verseny második napjára, hogy megmérkőzzünk legnagyobb riválisainkkal.

Imi nyomott egy 2:1-es sikert, Barna és Gergő csak óvatos ikszeket hozta, így első kanyarban még döntetlenre álltunk a Modern SE gombozóival. Az izgalmak egyre fokozódtak a második meccsek alatt, amikor Imi hozta a tuti kettőt a Rollinger ellen, aki bár vitatta a kapott gólját, a pálya mellett álló saját cimborája is elismerősen bólintott a gól jogosságát illetően. Barnabás egy elég fordulatos meccsen végül hozta a győzelmet, így Gergő iksze elég volt a második körös 5:3-hoz, azaz a meccs megnyeréséhez. Tavaly még nem, de idén sikerült: játékosaink legombozták a pályáról a Modern SE csapatát. Szép volt fiúk!

Hírös kettő egy nálunk jobb csapat. Nem is volt benne hiba, hogy esetleg győznének. A soproni legények még a győzelem mámorával léptek pályára, összességében Imi nyert egy szép meccset, Boti tolt két szenzációs gólt, és gratuláltunk az ellenfélnek a győzelemhez.

Játékvezetésünk után következett a szintén élvonalba vágyó Csokonyavisonta csapata. Elég hamar elillantak győzelmi illúzióink, ennek ellenére mégis jó hangulatú, sportszerű mérkőzéseket játszottunk. Ezúttal Csorba Gábor és Horváth Botond voltak a pontszerzők, két szép döntetlenjükkel zártuk a kört.

A verseny felénél – fotó bizonyítja – volt rá példa, hogy hatodik helyen álltunk. Bár négy asztalhoz elég a négy ember is, kifejezetten örülök neki, hogy hét vidám jóemberrel indultunk neki a hétvégének. A két szép győzelemről és a hősies döntetlenről nem is beszélve. Hét szerzett pontunkkal várjuk az őszi fordulót, ahol ugyanezekkel az ellenfelekkel még egyszer meg mérkőzünk. Bár nagyon erős a mezőny, a soproni gombozók határozott célja ősszel a bennmaradás kiharcolása!